A Sebestyén Aba által alapított és vezetett Yorick Stúdió bemutatott már Dosztojevszkij-adaptációt (Andrzej Wajda: Nasztaszja Filippovna), Harrower- és Egressy-darabot, mozgásszínházi előadást, sőt: a Hair című musical romániai ősbemutatója is az ő nevükhöz fűződik.

Sebestyén Aba színész-rendező elsősorban kortárs drámák bemutatását tűzte ki célul: „A kortárs dramaturgia népszerűsítése jelenti azt az utat, amelyen járni szeretnénk. Nagy kihívás ezeket a szövegeket színpadra vinni, elmélyülni bennük, és ezek kapcsán új színházi megoldásokat találni. Ugyanakkor a Yorick tevékenységében fontos szerepet kap a klasszikus szövegek újraértelmezése is."

Tasnádi István darabjának bemutatójára a Yorick Stúdió támogatást nyert a Katona József pályázaton. A szereplők a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának művészei és a Színművészeti Egyetem harmadéves diákjai. Az előadásban többek közt Ördög Miklós Levente, Szabadi Nóra, Fekete Zsolt lép színpadra. A produkció zeneszerzője Apostolache Zénó, a jelmezeket Lukácsy Ildikó tervezte, koreográfus Liviu Matei, a rendező munkatársa Kádár-Dombi Katalin.

"Tasnádi István az egyik legjobb, legszínházközelibb írója a magyar drámaírói társadalomnak. Darabjai általában egy adott társulatra vagy társulattal íródnak: sok jó megoldás a szerző és a színész közös játékából születik. A dráma az írott szöveg és a színpad viszonyából alakul ki. A Paravarieté mai emberekről és mai embereknek szól, torz tükröt tartva eléjük úgy, hogy közben – szórakozva – önmagukat is meg tudják mosolyogni. Maga a tér, a Mészárosok bástyája sem megszokott színházterem: olyan hely, amelyhez alkalmazkodni kell, de lehetővé teszi a megszokott színházi formáktól való elrugaszkodást. A dráma is hasonló jelentőségekkel bír: a nézői tűrőképesség határait feszegeti, élesen és torzítva mutatja be az élet egyes szeleteit, kérdéseket tesz fel, válaszlehetőségeket kínál.
A Paravarieté cirkusz, a kabaré világába előléptetett hétköznapi emberekről szól, akik sajátos módon az életük értelmére, sorsukra, emberi és társadalmi szerepük vállalására kérdeznek rá."
Sebestyén Aba

YORICK STÚDIÓ
Tasnádi István
Paravarieté
avagy 1017 egymást kioltó drámai mozzanat

Vannak:
Ezerarcú Fregoli – Derzsi Dezső e.h.
Zoroaszter Leó, erőművész – Ördög Miklós Levente
Buflakár Béla, a középszerűség virtuóza – Henn János
Szabóné Hajagos Bettina, nőimitátor – Csíki Hajnal
Dr. Andreas Stiebe, szó-zsonglőr, Látogató – Kovács Botond
Özvegy Blondin Emma – Koncz Andrea, e.h.
Blondin, az ura, fakír – Fekete Zsolt, e.h.
Blondinné Csepcsányi Titanilla, dezillúzionista – Szabadi Nóra
Idegen – Kulcsár-Székely Attila
Valódi Attila, díszítőmunkás – Tollas Gábor

Zenészek: Apostolache Zénó, Makkai István, Dávid János

Rendező: Sebestyén Aba
Zeneszerző: Apostolache Zénó
Játéktér: Lukácsy Ildikó és Sebestyén Aba
Jelmez: Lukácsy Ildikó
Színpadi mozgás: Liviu Matei
A rendező munkatársa: Kádár-Dombi Katalin

Bemutató: 2008. március 26.

Parashow Groteszklendben
Nagy Botond írása
Lazán összefüggő jelenetek sorozatában lép színre és nevetteti könnyesre közönségét a Yorick Stúdió társulata legutóbbi előadásában. A bástyába zsúfolódott és hűségesen kitartó publikum jutalma a folytonos, megszűnni nem akaró groteszk és beteg humor, az eredmény pedig a kacajjal keveredő borzalom: cirkuszvilágba cseppent a mélyen tisztelt, aki Ezerarcú Fregoli szívélyes idegenvezetésén keresztül ismerheti meg Zoroaszter Leó erőművészt, Buflakár Bélát, a középszerűség virtuózát, Szabóné Hajagos Bettina nőimitátort, dr. Andreas Stiebe szózsonglőrt, Özvegy Blondvin Emmát és fakír urát, Blondint, Blondinné Csepcsányi Titanillát, a dezilluzionistát, illetve Valódi Attila díszítőmunkást – megannyi cirkuszi pofa, varietéhős egy, a valóságból jelenségében rég kiszakadt, értelmében igen mélyen abban élő világban, amely a való (farkas)törvényeit facsarja ki és állítja kitekeredett pózban a hol borzongó, hol röhögő – igen, kimondottan röhögő – mélyen tisztelt elé.
Tasnádi István Paravarietéjének cselekményét firtatni fölösleges, hiszen az nem létezik. Jelenetsorok vannak, egymással hol érintkező, hol csak egy-egy szál mentén kapcsolódó rövid történetek. Akár egy cirkuszi előadás egymást követő műsorrendje, ahol az artista jelenti a közös szálat csupán. De ezek az "artisták" nem az atlétika, hanem a groteszk bajnokai. Műsoruk nem bűvészmutatványból, hanem élethelyzetekből, illetve monológokból áll. Lényege nem a közönség elkápráztatása, hanem saját nyomorúságára való ébresztése egy olyan "show" keretén belül, ahol minden megengedett, ami egyértelmű és logikus, de a való világban tiltott. A tiltás azonban nem jelenti ezen dolgok nemlétét.
A Yorick Stúdió társulata és Sebestyén Aba rendezése tökéletesen azonosult a szerzői koncepcióval és olyan előadást teremtett, amelyben mindezen elemek megtalálhatók. És élvezhetők, ráadásul olyan szinten, hogy a publikumból feltörő spontán és harsány röhej szinte a produkció részévé vált. De ez a nevetés nem az operettek édeskés-bájos- búsongó-jajdedrága kacarászása. Inkább a való élet kitekeréséből fakadó, elsöprő humorral tálalt mindennapi borzalom kihatása. Életünket úgy mutatja be, mint a cirkusz idomított állatait: szórakoztatnak, de milyen áron? A szereplők nem egyének, hanem típusok, és mint ilyenek egyetemesek is.
Az ősbemutatóra verbuvált Yorick-társulat és annak szereposztása csak fokozta mindezt. A Tompa Miklós Társulat művészei, illetve a Marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem színitanoncai igencsak hitelesen formálták ezen személyiségtípusokat. Túlzásosan, ahogy azt itt kellett, mégis élethűen és humorral átitatva. Az apró rezdülésekből, ezúttal jótékony hatású improvizációkból és a blőd helyzetek teljes komolysággal való előadásából álló játék nem hagyta érintetlenül a végig a cirkuszvilág aktív részeként kezelt, hol megszólított, hol letolt, hol színpadra – és tetemre – hívott közönséget. A Paravarieté, illetve a szerzői meghatározás szerint 1017 egymást kioltó mozzanat publikuma pedig igencsak értékelte mindezt. Pedig, ahogy a szerző írta: "Régebben azért a tragédiák végén is volt valami erkölcsi tanulság, megtisztulás, hasznos tanácsok, intelmek, biztatás, egy jobb jövő esélye. Most már csak megrugdosnak minket, aztán kilöknek az utcára."

Kapcsolódó anyagok

Interjú Tasnádi Istvánnak a Krónika napilapban itt olvasható.

Az előadás szórólapja itt olvasható.