A fiatal író-rendező Ioana Petcu a Júlia mellett saját darabjait is színre vitte már, Benoît Vitse mellett társrendezője volt a New York/ Guantanamo című darabnak. A Júlia kapcsán így ír: „A szövegen, a történeten túl, kirajzolódik egy szereplő, amely egymaga képes más figurákat, más idősíkokat úgy kifejezni, hogy ezek külön-külön és együtt is élnek. A nézők egységes térbe lépnek be, amelyben a szereplő magában hordozza a teret, a fényt, a jelmezt, a mozgást, és ezek a színházi elemek is az ő jelenlétével itatódnak át. A néző a színpadon van, egyszerre részese és felügyelője a színházi gesztusnak, a közönség magába fordul és felteszi a kérdést, mi mindent elfelejtettünk a múltból, mennyire elfelejtettünk szeretni és szabadnak lenni."

„Amikor először, egy késő-éjszakai órában olvastam a Júliát, úgy éreztem, hogy a szöveg nagyon sokat elmond arról, ami bennem van. Két kép körvonalazódott bennem: apró elszórt fények - mint valami lelkek a kommunista börtönökben, amelyekben annyi gondolkodó, egyszerű ember végezte – és egy abszurd mosoly. A színház tudja a legtökéletesebben felmutatni a napjainkba átemelt időt, mivel a színházi aktus itt és most történik, sosem azonos, mert ő az élet maga". – vallja a Júliát játszó Ioana Lefter színésznő.

Az előadást 2007 december 16-án mutatták be a jászvárosi Club Handban és február 18. óta a  Jászvárosi Nemzeti Színház is műsorára tűzte.